Az angol katonák a 30 éves háború (1618–1648) során találkoztak ezzel az itallal, és hazatérve az Egyesült Királyságba magukkal vitték a receptet. A gin a 18. században Angliában valóságos társadalmi jelenséggé vált. A „Gin Craze” (gin-láz) időszakában, különösen 1720 és 1750 között, a gin olcsón és ellenőrizetlen körülmények között készült, ezért sok esetben rossz minőségű és egészségkárosító volt. A helyzet annyira súlyosbodott, hogy Londonban szinte minden utcasarkon lehetett ginhez jutni, ami a társadalmi problémák és alkoholizmus elterjedéséhez vezetett. Ennek hatására az angol kormány több szigorú szabályozást vezetett be, például a Gin Act törvényeket (1736 és 1751), amelyek célja a tömeges gin-fogyasztás visszaszorítása volt.
A 19. századra a lepárlási technikák fejlődésével megszületett a kifinomultabb London Dry Gin, amelyet már tisztább és jobb minőségű alapanyagokból készítettek. Ebben az időszakban a brit gyarmatosítás is hozzájárult a gin népszerűségéhez, különösen Indiában, ahol a brit katonák és tisztviselők tonikkal keverve fogyasztották, hogy segítsenek megelőzni a maláriát – így született meg a híres gin & tonic.
A 20. században a gin hosszú időre háttérbe szorult a whisky és a vodka népszerűségének növekedése miatt, de a 21. században újra reneszánszát éli. Az utóbbi évtizedekben a kézműves (craft) gin mozgalom megjelenésével egyre több egyedi, különleges ízesítésű gin látott napvilágot, és a koktélkultúrában is újra fontos szerepet kapott. Ma már a gin a világ egyik legkedveltebb szeszes itala, amely számos változatban létezik, a hagyományos borókás íztől egészen a modern, citrusos vagy fűszeres variációkig.
Budapesti átvételi pont - elérhetőség
